Kocsmajátékból olimpiai sport – érdekességek a darts világából

 

A darts egy mentális szempontból is komoly kihívást jelentő ügyességi játék, melynek célja a versenyszabályban meghatározott számú leget nyerni. Egy leg az 501 pontról indul, és a játékos által dobott pontot mindig kivonják a maradék pontjaiból. A leget az nyeri meg, aki először éri el a 0 pontot úgy, hogy az utolsó dobás dupla szektort talál.

Az egyik legrégebbi kocsmajáték

Írásos és képi emlékek tanúskodnak arról, hogy Angliában és Franciaországban már a 15. században játszották a darts valamilyen formáját. Az ügyességi játék először az angol gyarmatosítás révén vált szélesebb körben ismertté, az 1978-ban megrendezett és televízión közvetített első darts-világbajnokság óta pedig a világ egyik legnépszerűbb sportjává fejlődött.

A legelfogadottabb elmélet szerint egyébként a mai darts elődje az íjászatban gyökerezik, amit a szakértők azzal magyaráznak, hogy a legkorábbi darts-táblák az íjászatban használatos céltáblák kicsinyített változatai voltak, ráadásul a dartsot angol nyelvterületen arrows (nyilak) néven is emlegetik. 

 

A céltábla

A hagyományos darts-tábla átmérője 451 mm, dobóterülete 20 egyenlő méretű, ám különböző pontértékű szektorra, a szektorok pedig további négy részre vannak osztva koncentrikusan. A külső, duplázó körbe talált nyilak a szektor számának kétszeresét érik, az eggyel beljebb lévő szimpla körbe (nagy szektor) érkezők pedig a szektor számának megfelelő pontot érnek. A harmadik kör a triplázó, ami azt jelenti, hogy az ebbe talált nyilak a szektor számának háromszorosát érik. Ennél eggyel beljebb található a kis szektor, az itt landoló nyilak a szektor számának megfelelő pontot érnek. A tábla közepén található „bull” (bika) zöld része 25 pontot ér, míg a belső, piros „bull's eye” (bikaszem) ennek kétszeresét, 50 pontot. A szektorok számozását Brian Gamlin kézműves és asztalosmester alakította ki teljesen véletlenszerűen, s a számok sorrendje a kezdetektől fogva a mai napig változatlan: az óramutató járásával megegyezően 20, 1, 18, 4, 13, 6, 10, 15, 2, 17, 3, 19, 7, 16, 8, 11, 14, 9, 12 és 5. 

Miből készül a darts-tábla? 

A hagyományos, azaz „steel darts”-ot (acél darts) ma már szizálrostokból készült táblával játsszák, ám nem volt ez mindig így. A darts-táblákat évszázadokon át többnyire szilfából készítették annak rugalmas és ellenálló tulajdonsága miatt: a szilfa szívós rostjai nedvesség hatására „összehúzták”, „betömködték” a nyilak okozta lyukakat. Ahhoz tehát, hogy a játék közben okozott sérüléseket helyrehozzák, a pubok üzemeltetői éjszakánként áztatták a céltáblákat. 

 

És a dobónyilak? 

Az első darts-nyilak az íjakhoz, számszeríjakhoz való nyílvesszők lerövidített változatai voltak, és többnyire fából, pulykatollból, valamint fémhegyből álltak, súlyuk pedig meghaladhatta az 50 grammot is. A modern versenynyilak ehhez képest 18-40 grammot nyomnak, és összetétel szerint két fő típusukat különböztetjük meg: a soft nyilak, melyeknek hegye műanyagból készül, elektromos táblához valók, ezzel szemben a steel nyilak hegye acélból áll és szizálból készült sörtés táblára dobnak vele. A repülési pályát és sebességet nagyban befolyásoló nyíltollak ma már műanyagból készülnek.

 

„Oche”, a dobóvonal 

Az, hogy dobásnál mindkét lábnak a dobóvonal mögött kell lennie, és hogy az elejtett nyílért a dobóvonalon belülre is be lehet lépni csak két alapszabály a darts világából. De vajon ki és mi alapján szabja meg, hogy ilyen messze legyen a dobóvonal a táblától?

Amikor a dartsot először bevezették az angol pubokba, még nem voltak szigorú és egységes játékszabályok, ezek helyett „házi szabályok” érvényesültek. Így az utazó darts-játékosok sokszor azon kapták magukat, hogy egyik helyen 6 láb távolságból, míg máshol 9 láb távolságból kellett dobniuk. 

A dobóvonalat ekkor még „hockey”-nak hívták, és csak jóval később, az 1970-es években nevezték el „oche”-nak. A dobótávolságot is ekkoriban egységesítették és tették hivatalossá, azóta a versenyeken a táblától 237 cm-re húzzák meg a dobóvonalat.

Bár a „hockey” kifejezés eredete a mai napig vita tárgyát képezi, az egyik elmélet szerint az óangol „hocken” szóból származik, melynek jelentése köpni. Logikus magyarázatnak tűnik, hogy a játékosok egy, a darts-táblától indított köpéssel határozták meg a dobótávolságot, ám ez is inkább csak egy anekdota, mintsem tény. A hockey mint dobóvonal egyébként egy a dartsnál régebbi kocsmajátékból is ismert: a bowling elődjének, a skittles-nek egy formájában (Aunt Sally nevű játék) már használták ezt a kifejezést.

 

A szabályok egységesítése

A 20. század elejéig Anglia különböző területein a dartsnak más-más verzióját játszották, többé-kevésbé eltérő szabályokkal, és a mérkőzésekre „házon belül”, illetve egymáshoz közel eső pubokban került sor. A játék növekvő népszerűsége és a ligák létrejötte azonban megkövetelte a szabványosítást, így 1925-ben a Nemzeti Darts Szövetség bevezette a hivatalos játékszabályokat, melyeket két évvel később, a News of the World versenyen fogadtak el és alkalmaztak első ízben. Bár a játék előírásait az ‘50-es években, majd később, a ‘70-es években is módosították, illetve kibővítették, a legalapvetőbb játékszabályok megegyeznek az 1920-as években megfogalmazottakkal. Egyebek mellett az a feltétel is, hogy a darts-versenyeken a tábla középpontjának magassága a talajtól mérve 173 cm kell legyen. 

 

Egy legendás játékos felejthetetlen dobása

Az első, televízió által is közvetített tökéletes kilencnyilas leget John Lowe dobta meg 1984-ben: miután zsinórban 6 tripla 20-ast dobott, a 141-es kiszállót Lowe egy tripla 17-es, tripla 18-as és dupla 18-as kombinációval abszolválta, s ezzel örökre beírta magát a történelembe.