A felesleges kilók nélküli alkat iránt való igyekezetemet főleg nagymamám tartotta helytelennek, mondván mi van, ha jön megint egy háború, miből tartalékolnék?
Mikor egyszer lelkiismeretfurdalással mesélt a régi időkről, hogy csak a kövérek lesznek vékonyak, a vékonyak pedig kihűlnek, megjegyeztem, hogy az ő étrendjétől bizony senki sem lehet vékonyabb. Kicsit elgondolkozott, vajon ez sértés, vagy nem, majd inkább főzőtudománya iránti tiszteletnek vette, mely stabil magyar alapokra épült, hús, zsír, kolbász, szalonna mind óriási mennyiségben, avagy a mennyiség a minőség felett.
Édesanyámnak nem nagyon tetszett az én ellenszegülésem és más nézőpontom. „Ez genetikailag adott, semmit sem tehetsz ellene,“ állapította meg elégedetlenül. Mindig ezt az érvet használta, mikor már mást nem tudott mondani. A mai napig ezt teszi :-)
Azonban kétlem, hogy lehetne e jobban jellemezni a diétákkal kapcsolatos ellenvetéseket általánosságban. A túlsúlynak semmi más oka nincs, csakis a gének.
A súlyommal valóban vannak bizonyos gondjaim. Gyakran magától összement az öltözékem és a gumis derekú nadrág tűnt az egyetlen divatos megnyilvánulásnak, amit megengedhettem magamnak. Majd jött egy impulzus (legtöbbször ez egy férfi volt :-) ) és kemény diétába (jobban mondva koplalásba), majd brutális edzésbe, tornába torkollott. Ha valamibe belefogok, akkor fejetlenül. Amint azonban abbahagytam a katonás szigorú rendszert, a kilók ismét visszaszöktek. Mint a villám. Ez így ment körbe-körbe.
Majd feladtam. Az öregkor a nyakamon, semmi értelme.
Viszont, hogy az egész életben golyóként guruljak, egyszer csak meguntam. Így ismét megpróbáltam, ezúttal önszántamból, magam miatt, nem valamilyen férfi vagy divatirányzat miatt, és az inSPORTline jó partnernek tűnt ehhez.
Otthon világ életünkben sok sportfelszerelés volt, akár egy kisebb, jól felszerelt edzőterem mellékhelyiségeként is üzemelhettünk volna. Nálunk visszont a berendezések egészen más célt szolgáltak, mint mi rendeltetésük. A labda a számítógép előtti ücsörgésre, a szobakerékpár mint ruhafogas, a rotációs diszk porfogóként, a súlyzók a zajos szomszédokra való dörömbölés eszközeként szolgáltak, a maradék eszközök csak útban voltak.
Majd egy szimpatikus bloggoló hölgytől megtanultam a „Michelin babák" táplálási szokásait és eldöntöttem, hogy ezektől az úszógumiktól egyszerűen meg kell szabadulnom. Egy utolsó próbálkozás a nyugdíj előtt, mikor nyugodtan hízhatok, ha majd lesz miből.
Az inSPORTline kínálatából még nem volt otthon evezőgépünk, amire viszont már rég vágytam és amitől sokat reméltem. Főleg az elpuhult, zsírral burkolt hasizom elleni támadásra. A megrendelést kiegészítve hozzácsaptam még egy ajtó közé feszíthető húzódzkodórudat, hátha jól jön. Végül, ez aratta a legnagyobb sikert, a legnagyobb munkát pont a húzódzkodó végezte el, melyen a szükséges rendszerességet elértem. http://www.insportline.hu/268/huzodzkodo-rud
Naponta tornázom rajta, erősítek, vagy csak úgy lógok, formálom idősödő izmaimat, emellett az evezőgép, a napi, futás, a medence, szauna és a megváltoztatott étrend segítségével másfél év alatt 20 kilótól szabadultam meg. Jól érzem magam, az edzést élvezem és az ajtókeretbe szerelt húzódzkodó már a lakás tartozéka lett. Hiszem, hogy ez a végleges állapot és a régi történet már nem fog ismétlődni. Ezt a drága húzódzkodóm nem érdemelné meg.
Most ismét gondjaim támadnak az öltözködéssel, de pont az ellentéte, minden nagy rám. Az inSPORTline nagy vágyamat teljesítette, karcsú vagyok, nem fáj a hátam. Egyszerűen INSPORTLINE érzem magam!