Érdekességek a kosárlabdáról, amikről nem biztos, hogy tudtál

Így született a kosárlabda

 A kosárlabdához hasonló játékokat már az amerikai bennszülöttek is játszottak, a mai értelemben vett kosárlabdát azonban a Massachussets állambeli Springsfieldi Testnevelési Főiskola egyik tanára, James A. Naismith alakította ki 1891-ben. Naismith célja az volt, hogy egy élvezetes és fejlesztő, beltéri csapatjátékot fejlesszen ki a tanulók számára, akik ettől fogva rossz idő esetén, illetve a téli szezonban nem unalmas tornagyakorlatokat végeztek, hanem játszottak.
Kapuként egy barackoskosár szolgált, melyet az iskola tornatermének három méter magasan elhelyezkedő erkélyére szereltek, és az első mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt labdát a kosárból. Így született meg a kosárlabda, mely a YMCA hatalmas hálózata révén igen gyorsan el is terjedt Amerikában.



A kezdetek
Furcsán hangzik, de eredetileg – jobb híján – focilabdával játszották a kosárlabdát, az első igazi, erre a célra használt labdákat csak az 1940-es években kezdték el gyártani. A  hálós, alul lyukas kosár ugyan már a 1900-as évek elején került képbe, ám emellett szükség volt még valamire, amivel el lehet kerülni, hogy az erkélyen álló szurkolók hozzáérhessenek a kosárra dobott labdához – és ezzel megakadályozzanak egy-egy sikeresnek bizonyuló lövést. Remek megoldásnak bizonyult erre a palánk.

Így változtak bizonyos szabályok az évek során

Naismith szabálykönyve szerint kétszer 15 perc volt a játékidő 5 perc szünettel, ma már azonban az NBA-ban négyszer 12 percből állnak a mérkőzések (a FIBA szabályai szerint négyszer 10 percből). Ami pedig a játékosok számát illeti, a lelkes testnevelő tanár azt szerette volna, hogy minél több gyerek a pályán legyen, ezért eleinte – a baseball mintájára – kilenc játékos volt egy csapatban. 1897-ben végül megállapították, hogy a kosárlabda esetében az 5 (+ 2 csere) az ideális játékosszám.

Egy labda akkor megy ki a pályáról, ha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan vagy ott hozzáér egy játékoshoz vagy tárgyhoz. Kezdetben, amikor ilyen történt, a játékvezető bedobta azt a pályára és „aki kapja, marja” alapon folytatódott a mérkőzés. Ez a meccsindító labdafeldobáshoz hasonló eljárás azonban igen sérülésveszélyesnek bizonyult, ezért 1913-ban módosítottak rajta: a mai szabályok szerint, ha kimegy a labda a pályáról, annak a csapatnak az ellenfele folytathatja a játékot bedobással, aki utoljára ért labdához.

A labdavezetést eleinte nem engedélyezték a meccseken, ami azt jelenti, hogy a játékosoknak a labdaszerzést követően arról a pontról kellett kosárra dobniuk, ahol éppen álltak. Az 1950-es években, az NBA megalakulását követően azonban kritikus elemévé vált a labdavezetés a játéknak.

Az 1952. évi nyári olimpiai játékok után a játékosok megengedett hibáinak számát négyről ötre növelték. Ennek következtében azonban unalmassá vált a játék, mert a nyerésre álló csapat húzta az időt, így hosszú perceken át semmi nem történt. A veszélybe került játékot végül a Syracuse Nationals nevű NBA-csapat alapító tulajdonosa, Danny Biasone mentette meg 1954-ben azzal a remek ötlettel, hogy a labdát birtokló csapatnak 24 másodpercen belül kosárra dobást kell megkísérelnie. Ezt az azonnal bevezetett szabályt azóta is az NBA történetének egyik legfontosabb eseményeként tartják számon.

Az úgynevezett „slam dunk” mozdulatot – amikor egy játékos a labdát felugorva, lefelé belehúzza a kosárba –, azaz a zsákolást az amerikai egyetemi ligában 1967-ben a később Kareem Abdul-Jabbar hat NBA-bajnoki címet szerző játékos miatt tiltották be. Az NCAA a sérülésveszéllyel indokolta a döntést, ám valójában arról volt szó, hogy lenézték ezt a pontszerzési módot, mivel a ügyesség helyett inkább szimplán jó fizikum kellett hozzá. A 218 cm-es legenda, valamint a hozzá hasonló testalkatú játékosok számára bizony nagy előnyt jelentett a zsákolás lehetősége a palánk alatt. A betiltott mozdulatot 1976-ban engedélyezték újra a ligában.
Három évvel később az NBA bevezette a 3 pontos dobást, aminek köszönhetően az alacsony játékosoknak nagyobb lehetősége jutott a pontszerzésre.

További érdekességek

Tudtad, hogy a meleg kosárlabda jobban pattog, mint a hideg labda? Ez egyszerűen annak tudható be, hogy magasabb hőmérséklet hatására a labdában lévő molekulák nagyobb sebességgel ütköznek a labda belső felületének.

És azt, hogy a kosárlabdamez rövidnadrágja régen tényleg nagyon rövid volt? Egészen addig, míg Michael Jordan be nem jelentette, hogy ő bizony térdig érő sortot szeretne.