Miért leszünk az úszástól farkaséhesek?

Nem pusztán arról van szó, hogy szervezetünk pótolni igyekszik a felhasznált energiát, főleg, ha hobbi vagy rekreáció céljából, kényelmes tempóban úszunk – és főleg, hogy a többi kardiomozgás esetében nem az evés az első gondolatunk egy-egy kiadós edzés után. 

Intenzitás ide vagy oda, egyes kutatások szerint a megemelkedett éhségszint oka az alacsonyabb hőmérséklet, amelyben az úszók dolgoznak, ezzel szemben a futók és a kerékpárosok testhőmérséklete nő edzés közben, amely elnyomhatja az étvágyat – legalábbis egy rövid időre. Amint visszaáll a nyugalmi állapot, az éhségre és a jó étvágyra sem kell sokáig várni. 

Néhány évvel ezelőtt egy nemzeti táplálkozástudományi kutatás is megállapította, hogy más sportolókkal összehasonlítva az úszók étvágya és energiabevitele nagyobb. Számos kutatás próbálta már megmagyarázni az okot, és bár egyik sem állt elő egyértelmű válasszal, a leghihetőbb magyarázat az, hogy az úszás nem okoz étvágycsökkenést, míg az például futás vagy kerékpározás esetén gyakori. A jelenséget az alábbi tényezőhöz kötik a szakemberek: 

A termodinamika törvényei 

Az úszás nemcsak a tüdőt, a szívet és az izmokat fogja munkára, de a szervezet hőszabályozó rendszerét is aktivizálja, mégpedig annak érdekében, hogy a huszonpár fokos vagy annál jóval hidegebb vízben is mielőbb kialakítsa és fenntartsa az ideális testhőmérsékletet (kb. 37°C). Ehhez hasonló folyamatok mennek végbe akkor is, amikor nem megfelelő öltözet mellett a fagyban tartózkodunk: az alacsony hőmérséklet hatására felpörög a nyugalmi anyagcsere – ezért van az, hogy huzamosabb időn át tartó fagyoskodástól jól megéhezünk. 

Apropó, hallottál már a barna zsírról? Testünk barnazsírszövete (már akinek van, ez ugyanis a genetikánkon is múlik) képes közvetlenül elégetni az ételt, és ezzel igen nagy mennyiségű hőt termel: grammonként 300-szor többet, mint bármely más szövet a testünkben. Ez annak köszönhető, hogy a barna zsírsejtek rendkívül nagy számú mitokondriummal (kis energiatermelő struktúrákkal) rendelkeznek, továbbá a többi sejttől eltérően olyan fehérjét is tartalmaznak (UCP1), amellyel képesek a zsírt közvetlenül energiává alakítani. Ha tehát bírod a hideget és szeretnél megszabadulni némi súlyfeleslegtől, akkor számodra különösen jó hír, hogy minél hűvösebb környezetben tartózkodsz vagy edzel, annál több kalóriát égethetsz el. Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartanod, hogy mindennek következtében sokkal éhesebb is leszel: minél hidegebb a víz, annál erősebb lehet a sóvárgás.

Egy eddig bevált tipp azt tanácsolja az úszóknak, hogy edzés után minél hamarabb igyanak egy forró italt. Ez megemeli a testhőmérsékletet, és segít az edzést követően jó táplálkozási döntéseket hozni – írja Renee McGregor Edzés és étrend című könyvében.

Egy gyakori tévhit tisztázása erejéig térjünk még vissza az úszás közegére, a vízre: 

attól még, hogy nincs nyoma, az úszás ugyanúgy izzaszt, mint bármilyen más kardioedzés. Ahogy azt már fentebb említettük, hideg vízbe merülés során, amennyiben nem mozgunk aktívan, inkább csak lubickolunk, a szervezetünk a testünk felmelegítésén munkálkodik, a mozgás intenzitásának növelésével, megemelkedett pulzus és testhő esetén azonban éppen ennek ellenkezője történik. Ilyenkor a bőrünk alatt található verejtékmirigyek aktiválódnak, az izzadság pedig a mirigyeken keresztül vízzel távozik. 

A kipárolgó testhő és a verejtékezés tehát egyebek mellett a test hűtését szolgálja, és azon a fizikai jelenségen alapul, hogy a verejték párolgása hőt von el a bőr felületéről. A szervezetnek ez az automatikus védelmi funkciója akkor is működésbe lép, ha a testünket teljesen ellepi a víz, csakhogy a vízben nem érzékeljük mindezt úgy, mint szárazföldön történő testedzés során. A folyadékpótlás viszont éppen ezért ugyanolyan fontos úszás előtt, közben és után is, mint például futás vagy kerékpározás esetében.