Hogy működnek a hőtartó kulacsok?

Az eredetileg vákuumflaska vagy vákuumpalack néven elhíresült hőtartó edényt egy skót kémikus és fizikus, Sir James Dewar találta fel 1892-ben. Dewar a kriogenika területén végzett kutatásokat, és ez a találmánya azon kísérleteinek eredményeként született meg, amelyek révén a palládium elem fajhőjét próbálta meghatározni. A feltaláló sárgarézből készített egy kamrát, amit aztán egy másik kamrába helyezett annak érdekében, hogy a palládiumot a kívánt hőmérsékleten tarthassa. Ahhoz, hogy részleges vákuumot hozzon létre – ami állandó hőmérsékleten tartja a kamra tartalmát –, Dewarnak ki kellett szivattyúznia a két tartály közötti üregben lévő levegőt. Ezért is kapta a szerkezet a vákuumflaska nevet.


Hogy működnek a termoszok?
A tartály két fala közötti részleges vákuum jelentősen csökkenti a hővezetést (ami az egymással közvetlenül érintkező elemi részecskék között jön létre) és a levegő általi hőáramlást, ennek a hatásnak köszönhetően a tartály tartalma hosszú időn át megtartja kezdeti hőmérsékletét. 
A termoszok fala többnyire üvegből készül, mivel ez az anyag igen rossz hővezető. Ennek felületét valamilyen fényvisszaverő fémmel vonják be, ami megakadályozza, legalábbis csökkenti a sugárzás általi hőcserét. Maga Dewar ezüstöt használta erre a célra, de az alumínium is ugyanígy működik. Ez az igencsak sérülékeny belső palack egy olyan rugóhoz van rögzítve, amit arra terveztek, hogy elnyelje az ütődésekből eredő behatásokat, kívülről pedig egy műanyag vagy fém réteg burkolja. A belső tartály és a külső burok közötti tér további hőszigetelést biztosít.
Bizonyára Dewar is felismerte, hogy számtalan módon és területen lehetne hasznosítani ezt a hőszigetelő eljárást, és a technikára idővel a kémiai kísérletek területe mellett háztartási eszközként is megszületett az igény, ennek ellenére a tudós nem szabadalmaztatta találmányát. Megtették helyette mások.

Az első háztartási eszközként forgalmazott termoszok

Dewar találmánya végül 1904-ben vált kereskedelmi cikké, miután két német üvegfúvó, Reinhold Burger és Albert Aschenbrenner felfedezte, hogy a technológia a mindennapi használatban is remekül beválna: a hideg italokat hidegen, a meleg italokat pedig melegen lehetne tartani vele. Ennek fényében kialakítottak egy robosztusabb vákuumpalackot, amit aztán Thermos néven szabadalmaztattak. (A kifejezés a görög thermal szóból származik, aminek jelentése „forró”.) Dewar pert indított a Thermos GmbH ellen a szabadalmi jogok megszerzése céljából, ám a pert végül elvesztette, a termoszok népszerűsége pedig eközben egyre csak nőtt. 

1907-ben a Thermos GmbH (a GmbH a korlátolt felelősségű társaság német megfelelője) eladta a Thermos védjegy jogait három független vállalatnak, a New York-i The American Thermos Bottle Company-nek, a tottanhami Thermos Limited-nek, valamint a montreáli Canadian Thermos Bottle Co. Ltd. cégnek
Az 1909-ben megrendezett Alaska–Yukon–Pacific Exposition világkiállításon a forradalmi és innovatív Thermos nyerte el a fődíjat, 1923-ban pedig a cég további újítások eredményeként bemutatta a Thermos Jumbo Jug ételtermoszt.
A terméket a második világháborúban harcoló brit katonai erők is előszeretettel használták, és ekkoriban kezdték el alkalmazni a termosztartályokat az atomenergetikai laboratóriumok is. Az orvostudományban az 1950-es években terjedt el a technológia, mégpedig különböző anyagok, például inzulin, szövetek és vérplazma szállítására alkalmas vákuumszigetelt tárolóedény formájában.

Neked van már termoszod?
Széles nyakú, rozsdamentes acélból készült, fogantyúval ellátott, kupakos, csavaros – ma már rengetegféle termosz közül válogathatunk, melyek közül a legjobb minőségűek akár 12-20 órán keresztül is megtartják a meleg italok hőmérsékletét.
Tipp: Ha nem használod ki a hőtartó kulacs teljes űrtartalmát, akkor gyorsabban ki fog hűlni a teád, szóval a hatékonyság érdekében érdemes dugig megtöltened azt.
Extrém hidegben készülsz kirándulni vagy a munkádból adódóan sokat kocsikázol? Akkor mindenképpen szerezz be egy termoszt, nem fogod megbánni!