Fáj a hátam, jógázhatok? – 3 fontos kérdés a jógáról

Először is szögezzük le, hogy az, amit nyugaton jógázásnak tartanak, többnyire az ászanázásról és a légzőgyakorlatokról szól, míg a tradicionális jóga ennél jóval több: egy életforma, aminek alappillére többek között a pozitív gondolkodás, a meditáció, a légzőgyakorlatok végzése, az egészséges (lehetőség szerint vegetáriánus) táplálkozás, a helyes testgyakorlás (ez az ászanázás), valamint a tökéletes fizikai és mentális relaxáció. És hogy mit értenek a jógik relaxáció alatt?
Nem, nem a tévénézést, sem az újságolvasást, és nem is a bulizást, hiszen ezek a tevékenységek mind rengeteg energiát emésztenek fel – tökéletes relaxáció alatt a test minden egyes sejtje, még az agysejtek is ellazulnak és feltöltődnek. Aki pedig képes a pihenésnek ezt a formáját szokássá alakítani, annak mindennapjai kiegyensúlyozottak lesznek, így teljes mértékben stresszmentes életet élhet. A jóga tehát nem egy sport, amiben minél előbb és minél jobban kell teljesíten, hanem egy életforma, éppen ezért érdemes úgy tekinteni rá, mint egy életre szóló küldetésre, nem pedig egy átmeneti jó szokásra.

Hogyan kezdjek el jógázni, ha nem vagyok hajlékony?

Köztudott, hogy a jóga fokozza a hajlékonyságot, éppen ezért a hajlékonyság hiánya csak eggyel több ok a gyakorlásra. Ha izmaid kötöttsége miatt korlátozott a mozgástartományod vagy mert éppen egy sérülésből épülsz fel, segíthet az az egyszerű vizualizációs technika, amikor elképzeled, ahogy tested továbbmozdul az ideális tartás felé. A kutatások szerint a vizualizált kép egyfajta idegrendszeri térképet hoz létre, melyben az érdekelt idegek jeleket küldenek az izmoknak, aminek következtében nő a mozgástartomány.
Természetesen nagyon fontos, hogy ismerjük korlátainkat, és figyelembe is vegyük azokat gyakorlás során, különben könnyen lesérülhetünk. Jó hír, hogy a legtöbb ászanának van könnyített variációja, illetve kevésbé hajlékonyak számára is könnyen kivitelezhető alternatívája, emellett a különböző kellékek, mint a jógatégla vagy -párna is a pózok helyes és biztonságos kivitelezését szolgálják.

Honnan tudom gyakorlás közben, hogy „túlnyújtottam” magam?

Mint arra Ann Swanson elme- és testtudomány-oktató és okleveles jógaterapeuta A jóga tudománya című könyvében rámutat, hogy a hipermobilitás (azaz a normál mérték fölötti megnyújtásra való képesség) és a krónikus ízületi fájdalom között van egyfajta összefüggés: „A túlnyújtás meghosszabbítja szalagjainkat vagy az inakat, és mivel ezek nem túl rugalmasak, nem állnak vissza jól nyújtás után. Ez azt jelenti, hogy amikor a stresszhatás (a terhelés vagy a nyújtás) szövetre gyakorolt hatása eléri az úgynevezett folyáshatár pontot, akkor elasztikussága megszűnik, és plasztikussá válik” – írja a szakember. Ez tulajdonképpen a szakadás, aminek elkerülése érdekében fontos, hogy a gyakorlatok során megfigyeljük érzeteinket, tapasztalatainkat, és megfelelően reagáljunk azokra. Nyújtás közben a megnyúlást az izmaink központi részében, nem pedig az ízületek környékén kell éreznünk, és képesnek kell lennünk egyenletesen lélegezni végig a nyújtás alatt.
A nyújtásnak jól érezhetőnek, ugyanakkor jólesőnek kell lennie: ha annak hatásai éppenhogy súrolják a komfortzónád határát, akkor tovább ne menj, hanem ezen a ponton próbálj meg belelazulni a pózba. Ha viszont bármilyen kellemetlenséget, zsibbadást vagy fájdalmat tapasztalsz, vagy vissza kell tartanod az erőlködés miatt a lélegzetedet, akkor sanszos, hogy „túlnyújtottál”. A lényeg tehát, hogy a sérülések megelőzése érdekében lassan, tudatosan kell felvenni a pózokat, meg kell találnod a középutat az izmaid erősítése és a hajlékonyságod fokozása között

Hátfájdalmaim vannak. Jógázhatok?

A kutatások amellett szólnak, hogy a jóga biztonságos és hatékony módja a krónikus hátfájdalmak enyhítésének, ám ez nem azt jelenti, hogy fejest ugorhatsz az ászanázásba.  Ha krónikus derékfájásod vagy bármilyen ismert gerincbetegséged van, akkor mindenképpen kérd ki egy tapasztalt jógaterapeuta, gyógytornász vagy orvos véleményét.

Hátfájdalmak fennállása esetén bizonyos ászanákat csak módosításokkal szabad végezni, míg másokat el kell hagyni a hát aktuális problémájának függvényében. Egyesek számára például az állásból előrehajlás póznál a talaj megérintése nem kényelmes, vagy nem is lehetséges, különösen a hát alsó szakasza (az ágyéki csigolyák) miatt. Swanson szerint azonban nem kell lemondanunk a póz legfőbb jótékony, mert némi módosítással – például azzal, hogy a talajt »közelebb hozzuk« magunkhoz úgy, hogy kezünket egy téglán vagy egy sámlin nyugtatjuk – elvégezhetjük a gyakorlatot.
Akár vannak Mindig fokozott belső figyelemmel végezd az ászanákat, és ha bármilyen fájdalmat tapasztalsz, lassan bontsd le a pózt és csak lazíts. Az, amit egy gyakorlás során megtapasztalsz és tanulsz magadról és a szervezeted működéséről, nagyon jól fog nemcsak a következő gyakorlás alkalmával, hanem az élet minden területén.  Erről szól a testtudatosság.